Izgalmas, és olykor zavarba ejtő látni, ahogy egy-egy színész a próbák során egyre nyitottabbá, majd kiszolgáltatottá és esendővé válik, s azt, hogy míg néhányan az ebből adódó érzékenységet rögtön saját fejlődésükre fordítják, mások elbizonytalanodnak, s csak egy hosszabb-rövidebb lelki tortúra után térnek vissza, már erősebb valójukkal. Ebben a folyamatban is nagy jelentőséggel bírnak a rendezők szavai, akik ilyenkor, félrehívva az adott színészt, rávezetik az elvesztett,
vagy még meg nem talált útra. –
A három próba közül, amelyeket az elmúlt héten láttam, az első olyan hangulatban telt, mint amilyen az aznapi időjárás volt. Mintha homály ült volna az egész termen; mintha mindenki hozta volna magával az utcai hideget. Talán a fáradtság, talán a – szinte minden művészi alkotó folyamatban beköszöntő – holtpont okozta, hogy bizonytalanságot éreztem néhány szereplő részéről.
Mindennek ellenére is izgalmas volt látni, ahogy a papíron szinte jelentéktelennek tűnő momentumok élővé válnak, ritmusos csöndekkel, elakadt lélegzetekkel, s az olykor még fáradt, jelentéktelen hallgatásokkal. A viszonyok is kezdenek már kialakulni; itt-ott még nagyon erős, és túlzó jelzésekkel érzékeltetve, ám korántsem annyira, mint előzőleg. Előkerültek a szexualitás, a cinkosság, az alá-fölé rendeltségi viszony, az ellenségeskedés kérdései, és néhol ezeknek ötvözetei is.
Amikor már oldottabbá vált a hangulat, Vologya megkérdezte a Férfi tanú-t alakító Jerger Balázst, hogy volt-e az évben olyan nap, amelyre nem emlékszik? Mert ha volt, az azt jelenti, hogy elvitték az ufók, és szexuális kapcsolatot létesítettek vele. Balázs válasza persze az volt, hogy igen, van olyan nap, amelyikre egyáltalán nem emlékszik. Ekkor Varga Anikó megállapította, hogy ezek szerint vele többszörösen létesítettek az űrlények intim kapcsolatot.
Szorcsik Kriszta és Jerger Balázs instruálása közben pedig Oleg elmesélte, hogy ő mindig olyan nőkkel találkozik, akik szeretnek játszani a férfiakkal. Krisztától pedig megtudta, hogy ez mindössze azért van, mert minden nő ilyen. Végül megbeszélték, hogy önmagában ezért az információért is érdemes volt Magyarországra jönnie.
Közben Dévai Balázsban egyre nőttek az indulatok, azt a jelenetet próbálva, mikor operaáriát énekel bicikliemelgetős koreográfiával kísérve. Ezt észlelvén Gergye Krisztián felvilágosította, hogy „a koreográfust nem öljük meg az elején, majd csak a végén."
Emlékezetes volt az a pillanat is, amikor a zenészek – Szakál Tamás és Vidák Róbert - valami rettentően melankolikus dallamot improvizáltak, míg a háttérben Seress Zoltán lassított felvételben kiesett a kerekesszékből. Kliségyanús momentum volt, már csak az kellett volna, hogy az eső essen. Ja, de esett. Kint. De lehet, hogy kicsit bent is.
A következő próba a Lovász Gabriella korrepetítor vezette beénekléssel kezdődött. A legemlékezetesebb gyakorlat a „Lali a lila ló elalél" volt, amit igen szórakoztató élmény vizualizálni. Ezen kívül Vologya is jól indította a reggelt, amikor belépett egy „Vodka, connecting people" feliratú pólóban – aminek nem kis jelentősége van a darab perspektívájában.
Beéneklés után Szakál Tamás (aki ez alkalommal átvette a Presznyakov-fivérek által foganatosított „baseball sapkában dolgozom"-designt) tanította be a dalokat a színészeknek.
A dalok próbái lendületesek voltak, és pontossá vált a zenei hatás. A színészek ezeknek a mondhatni mainstream daloknak valódi nyers erőt kölcsönöztek. Szinte olyan volt, mintha egy szeánszot leshetnék meg közvetlen közelről, aminek nem vagyok résztvevője, mégis megérint az ereje. Ehhez persze hozzájárult Szakál Tamás heves instruálása, és Lamm Dávid letisztult, határozott gitár kísérete, ami felépítette a dal ívét és dinamikáját.
Most már kezd feléledni a közösségi értelemben vett alkotás. Már egész jelenetet láthattam zenével és koreográfiával együtt. Ez utóbbi nagyon aprólékos, minden részlete egy viszonyt jelez vagy egy mögöttes tartalomra utal.
A próba végén Vologya elmondta, hogy végre ma azt látta, hogy a színészek koncentráltan dolgoznak. Célirányban vagyunk.
Pénzes Stefánia
A fotókat Dobos Csaba készítette!
Érdekes próbafotókat az Európa-Ázsia fb oldalán láthatsz!
Presznyakov fivérek
Európa-Ázsia
utcamusical
Fordította: Kozma András
Anya – Varga Anikó
Férfi Tanú – Jerger Balázs e.h.
Női Tanú – Szabó Emília
Menyasszony – Szorcsik Kriszta
Vőlegény – Seress Zoltán
Férfi szélvédővel a fején, Bölény – Ilyés Róbert
Kínai biciklis, Rendőr – Dévai Balázs
Kaszik – Gados Béla
Elvis I. – Spolarics Andrea
Elvis II. – Kardos Róbert
Elvis III. – Varjú Olga
Félszemű hosztesz – Makra Viktória m.v
Kisfiú - Závada János m.v./Kovács Balázs Olivér m.v.
Koreográfus – Gergye Krisztián m.v.
Díszlet- és jelmeztervező: Barnoff Tamara m.v.
Zene: Szakál Tamás m.v., Pagonyi András m.v.,Fekete János m.v.- beatbox,
Vidák Róbert /Lamm Dávid m.v. –gitár
Dramaturg – Lőkös Ildikó
Rendezőasszisztens: Pogács Zsuzsa
A rendezők fordító-munkatársa: Kornél Emília Milka
Rendező: Oleg Presznyakov és Vlagyimir Presznyakov
