EurópaÁzsia

 A premier előtti héten már jelmezes (vagy ahogy a színházi körökben mondják: öltözéses) és díszletes próbát néztem. A színpadkép részben mesei, részben pedig valóságos. A jelmezek szedett-vedett divatbemutató stílusában a szereplők karaktereinek közhelyeit emelik ki. Szintén mesei, stilizált, elemelt, s azonnal beazonosítható: a stewardess, persze, hogy szexi, az operetténekes-primadonna színésznő, persze, hogy piros csizmában van és csillogó fekete fűzőben – ám ez becsapós, mert az előadás során új dimenzióit ismerjük meg ezeknek az általánosnak látszó figuráknak. Felfedezhetjük saját belső világukat, melyeket személyre szabott monológjaik és dalaik tárnak elénk.

 A díszlet részleteinek felépítésekor többször suhant el a színpadon Barnoff Tamara, egy-egy kukoricaszál helyét keresve. Közben Petrik Zsolt ügyelő életét kockára téve tesztelte a madárijesztőnek öltöztetett Gados Béla (Kaszik) keresztre emlékeztető emelvényét – amely talán a Megváltóra utal, hiszen Kaszik, egyetlen nézőként, tehát az előadók egyetlen reményeként van jelen; illetve folyamatosan madárijesztőként, tehát ő az, aki mindig velük van, akkor is, ha épp nincs.

 A nagy rendezkedés közben néha-néha megjelent egy-egy színész a jelmezében. Begurult például Dévai Balázs, mint rendőr, csillivilli bokamelegítőben, hidrogén szőke parókában, s pironkodásra okod adó rövidnadrágban. (Leginkább úgy nézett ki, mint egy szexuális játékszer.) Seress Zoltán halvány meggyleves színű ingéhez egy eltúlzott méretű csokornyakkendő társult, csíkos zoknival, és egy komoly színű öltönnyel – ez a kombináció bizonyára bohóci múltjára enged következtetni.

Makra Viktória, aki a félszemű hoszteszt alakítja, platform cipőben (amiben külön kihívás járni a meredek színpadon) és kirívó színekben reklámozza a Riadó Vodkát. Sőt, megtudtam, hogy a Kisfiú jelmezéhez tartozó szerszámnak mi a rendeltetésszerű használata (illetve mi nem). Az utasítás így hangzik: „Embereket vagy állatokat tilos a fénykarddal bökdösni!” Milyen kár. Pedig a Kisfiú már rákészült a vérre.

 Bár bizonyos karakterek esetében a jelmez jelrendszere egyértelműbb, másoknál az értelmezés jobban a szabad asszociációnkra van bízva. Az egész látványvilág – díszlettel, jelmezzel, fényekkel együtt – olyan, min egy vízió: határ a valóság és a mese közt. S emlékeztet, hogy el ne felejtsük: a határ soha nem olyan egyértelmű e kettő között – ahogy más szélsőségek között sem. Talán elmosódott, talán néha nem is létezik, csak bennünk.

 Annak ellenére, hogy a jelenetek alapvetően készen vannak, még a főpróbahéten is van mit finomítani. Egy elpróbált jelenet vagy egy hosszabb etap végén a két rendező összegzi, hogy milyen változtatásokat szükséges még eszközölni. Pár nappal ezelőtt, mikor lement egyben egy rész, Oleg elemezte a történteket. Elmondta, hogy ha szerencsénk lesz és lesz energiánk, és emlékezünk az érzetekre, akkor össze fog állni az előadás. Most még ugyan többször véletlenszerűen sikerül egy-egy pillanat vagy mozdulat, de ahhoz, hogy ez tudatossá váljon, a megértés szükséges. Ezen kívül elemezte azt, hogy, bár nem sok eszközünk van a darabban ahhoz, hogy tragédiát csempésszünk bele, mégis meg kell találni az egyensúlyt, hogy ez létre jöhessen. Itt felhozta egy francia rendező esetét példaként, aki halálos beteg volt, s megkérdezték tőle, mégis hogyan bírja elviselni az elkerülhetetlen vég közeledtét? Erre ő azt válaszolta, hogy olyan ez, mintha folyamatosan egy sziklás part felé sodródna, ahol majd széttörik a csónak, de úszni akkor is lehet. Oleg elmondta, hogy azt szeretné, ha ez az érzés lenne a színészekben az alakításaik során: a folyamatos vég felé sodródás veszélyes érzete.

Következőként Vologya mondta el az ő észrevételeit. Először a technikai problémákra hívta fel a figyelmet, az elmaradt fény- illetve hangeffektekre. Utána azonban csatlakozott testvére gondolatmenetéhez, mondván, hogy ennek az egyensúlynak a létrehozásához hiperérzékenység kell. Magas hullámokon kell lovagolnunk, s ha nem jön a hullám, megáll az egész egy ponton. Ehhez az is nagyon fontos, hogy a szünetek is beszédesek legyenek.

 A főpróbahét próbáinak egyikén, ahol már hívtak néhány fős közönséget is, Pogács Zsuzsa egy rózsaszín angyalszárnnyal a hátán intézkedett. Kétségtelenül lemaradtam valamiről. Az előadás lement egyben, egy tíz perces szünettel elválasztva. Alapvetően jól sikerült, a mini közönség jól reagált.

Ám ezek után is tartottak a rendezők egy megbeszélést, ahol megint részletekbe menően elemezték a látottakat. Oleg szerint már kezd a lélek beköltözni a színészek testébe, és ez a jelenlét, és a szcenika együtt egy jól kialakított építményt ad ki, ami végre elkezdett lélegezni.

Vologya pedig azzal a hasonlattal élt, hogy tegnap még olyanok voltak a színészek, mint az űrlények, akik nem tudják, hova csöppentek, hogy lehet-e itt levegőt venni, és mintha nem tudnának mit kezdeni azzal, hogy itt vannak. Ma már úgy látszik, megkapták a lakhatási engedélyt, holnap pedig már az állampolgárság is meglesz… 

Az előadás támogatója és a különleges ruhák felajánlója a Szputnyik Shop!

Pénzes Stefánia írása

A fotókat Dudás Szabolcs készítette!

Érdekes próbafotókat az Európa-Ázsia fb oldalán láthatsz!

Presznyakov testvérek

Európa-Ázsia

utcamusical
Fordította: Kozma András

Anya – Varga Anikó
Férfi Tanú – Jerger Balázs e.h.
Női Tanú – Szabó Emília
Menyasszony – Szorcsik Kriszta
Vőlegény – Seress Zoltán
Férfi szélvédővel a fején, Bölény – Ilyés Róbert
Kínai biciklis, Rendőr – Dévai Balázs
Kaszik – Gados Béla
Elvis I. – Spolarics Andrea
Elvis II. – Kardos Róbert
Elvis III. – Varjú Olga
Félszemű hosztesz – Makra Viktória m.v
Kisfiú - Závada János m.v./Kovács Balázs Olivér m.v.

Koreográfus – Gergye Krisztián m.v.
Díszlet- és jelmeztervező: Barnoff Tamara m.v.
Zene: Szakál Tamás m.v., Pagonyi András m.v.,
Fekete János m.v./Fekete Mátyás m.v.- beatbox, Vidák Róbert /Lamm Dávid m.v. –gitár
Korrepetitor: Lovas Gabriella
Dramaturg – Lőkös Ildikó
Rendezőasszisztens: Pogács Zsuzsa
A rendezők fordító-munkatársa: Kornél Emília Milka
Rendező: Presznyakov testvérek

Az október végi olvasópróba után ismét a Bárkán próbálunk, mégpedig először díszletben. (Eddig az úgy nevezett jelzésdíszletben.) Őrület van, sürgés-forgás, mindenki művel valami nagyon fontosat és halaszthatatlant. Závada Jancsi – aki a Kisfiú egyik alakítója – a Star Wars-os lézerkardjával és a Darth Vader maszkjával jelenik meg. A kard leesik, mire Pogács Zsuzsa riadtan felkiált: „Jaj, a fénykard!". De Jancsi kiábrándultan legyint: „Műanyag...". Közben a szín főszereplőjévé egy mérőszalag válik, mindenki eszeveszetten kapkod utána, hol Tamara, a látványtervező, hol Kozma András, ezúttal tolmácsként, sőt, még az igazgató kezében is megfordul. A Presznyakov testvérek a színpad elején magyarázzák, hogyan is kellene megoldani, hogy legyen még három méter sík felület (mert a díszletben jelenleg szinte minden meredek). Hirtelen mindenki köréjük csoportosul, mini vita, majd hopp, megtalálják a megoldást.

Eljutunk oda is, hogy ki kell próbálni a nézőteret kettéválasztó, ijesztően meredek lejtőt. Seress Zoltán az első jelentkező, aki kerekesszékben próbál legurulni, de az eset kis híján balesetbe torkollik. Ezt még ki kell találni.

Egyszer lemegy az első jelenet, amit eddig egy jóval kisebb térben próbáltak. Először mintha elveszne az egész ezen a jóval nagyobb színpadon. A következő próbálkozások során azonban egyre inkább látható, hogyan alkalmazkodnak a színészek a változáshoz; hogyan illeszkedik bele a jelenet és a koreográfia az új térbe.

Lőkös Ildikó dramaturgtól megtudom, hogy a mai próba nyílt próba, s hogy egyetemisták várakoznak kint. Vologya nevetve mondja, hogy de hiszen még semmi látnivaló nincs. Sebaj, a diáksereg beözönlik, s izgatottan várják, hogy beleshessenek a kulisszák mögé. Ildikó bemutatja a színészeket, és röviden összefoglalja mindazt, amit a rendezőpárosról és a darabról tudni érdemes. Seress Zoltánt külön bemutatja, mint igazgatót, arra az esetre, ha valaki feltétlenül a színház igazgatójától akarna valamit kérdezni. Erre – az ebben a kontextusban igazgató, de egyébként a Vőlegényt játszó színész – így szólt: „És akkor majd a Lőkös válaszol."

Végül Seress Zoltán mégis szól néhány szót a fiatalokhoz. Elmondja, hogy a színészek számára ez a díszlet éppen annyira új, mint nekik, vendégeknek; még be kell lakniuk. Sőt mi több, lehet, hogy ezért hamisan is fognak énekelni.
Dobos Csaba, aki Pogács Zsuzsa rendezőasszisztens asszisztense, és a remek próbafotók készítője, ismételten bizonyságot tesz multifunkciós képességeiről, és kaszkadőrként kipróbálja a veszedelmes lejtőt biciklivel, s a sikeres mutatvány után tapsvihar köszönti.
Hosszas megbeszélés és instruálás után újra lemegy ugyanaz a jelenet, immáron sokkal gördülékenyebben.

A következő kör a kérdésekről szól. Először Lőkös Ildi kérdésére válaszolva, hogy mennyire volt elégedett a jelenet próbájával, Vologya elmondja, hogy Mikulás napja van ma, és aki nem elégedett, nem kap ajándékot. S mivel ő nagyon szeretne egy melegebb cipőt, feltétlenül elégedett a próbával. Megtudtuk azt is, hogy azért írták át a tíz évvel ezelőtt írt Európa-Ázsiát, mert nagyon szívesen csinálnak remixeket, azon kísérletezve, hogy milyen motívumokat csempészhetnek bele még a darabjaikba. Kiderül, hogy a rendezőket – akik az utóbbi időben inkább filmek készítésével foglalkoztak – Seress Zoltán sarkallta, hogy visszatérjenek a színházhoz. Vologya elmondása szerint az igazgató rögeszméjévé vált, hogy visszahozza őket a színpadra, de reméli, hogy hamar feladja a próbálkozást, mivel ők mindent megtesznek azért, hogy így legyen. (Ez utóbbi mondatban volt egy kevés irónia.)

Miután elmegy a diáksereg, újra elpróbálják az első jelenetet. Ez alkalommal a Kisfiút Kovács Balázs Olivér játssza. Meg vagyok lepve azt látván, hogy a két fiú jelenetét – ami ugyebár ugyanaz a jelenet – a személyiségük alapján teljesen különbözően rendezték. Hogy hogyan, azt már el nem mondom, de tényleg érdemes megnézni mindkét verziót!

Pénzes Stefánia

A fotókat Dobos Csaba készítette!

Érdekes próbafotókat az Európa-Ázsia fb oldalán láthatsz!

Presznyakov testvérek

Európa-Ázsia

utcamusical
Fordította: Kozma András

Anya – Varga Anikó
Férfi Tanú – Jerger Balázs e.h.
Női Tanú – Szabó Emília
Menyasszony – Szorcsik Kriszta
Vőlegény – Seress Zoltán
Férfi szélvédővel a fején, Bölény – Ilyés Róbert
Kínai biciklis, Rendőr – Dévai Balázs
Kaszik – Gados Béla
Elvis I. – Spolarics Andrea
Elvis II. – Kardos Róbert
Elvis III. – Varjú Olga
Félszemű hosztesz – Makra Viktória m.v
Kisfiú - Závada János m.v./Kovács Balázs Olivér m.v.

Koreográfus – Gergye Krisztián m.v.
Díszlet- és jelmeztervező: Barnoff Tamara m.v.
Zene: Szakál Tamás m.v., Pagonyi András m.v.,
Fekete János m.v./Fekete Mátyás m.v.- beatbox, Vidák Róbert /Lamm Dávid m.v. –gitár
Dramaturg – Lőkös Ildikó
Rendezőasszisztens: Pogács Zsuzsa
A rendezők fordító-munkatársa: Kornél Emília Milka
Rendező: Presznyakov testvérek

Izgalmas, és olykor zavarba ejtő látni, ahogy egy-egy színész a próbák során egyre nyitottabbá, majd kiszolgáltatottá és esendővé válik, s azt, hogy míg néhányan az ebből adódó érzékenységet rögtön saját fejlődésükre fordítják, mások elbizonytalanodnak, s csak egy hosszabb-rövidebb lelki tortúra után térnek vissza, már erősebb valójukkal. Ebben a folyamatban is nagy jelentőséggel bírnak a rendezők szavai, akik ilyenkor, félrehívva az adott színészt, rávezetik az elvesztett,
vagy még meg nem talált útra. –

A három próba közül, amelyeket az elmúlt héten láttam, az első olyan hangulatban telt, mint amilyen az aznapi időjárás volt. Mintha homály ült volna az egész termen; mintha mindenki hozta volna magával az utcai hideget. Talán a fáradtság, talán a – szinte minden művészi alkotó folyamatban beköszöntő – holtpont okozta, hogy bizonytalanságot éreztem néhány szereplő részéről.

Mindennek ellenére is izgalmas volt látni, ahogy a papíron szinte jelentéktelennek tűnő momentumok élővé válnak, ritmusos csöndekkel, elakadt lélegzetekkel, s az olykor még fáradt, jelentéktelen hallgatásokkal. A viszonyok is kezdenek már kialakulni; itt-ott még nagyon erős, és túlzó jelzésekkel érzékeltetve, ám korántsem annyira, mint előzőleg. Előkerültek a szexualitás, a cinkosság, az alá-fölé rendeltségi viszony, az ellenségeskedés kérdései, és néhol ezeknek ötvözetei is.

Amikor már oldottabbá vált a hangulat, Vologya megkérdezte a Férfi tanú-t alakító Jerger Balázst, hogy volt-e az évben olyan nap, amelyre nem emlékszik? Mert ha volt, az azt jelenti, hogy elvitték az ufók, és szexuális kapcsolatot létesítettek vele. Balázs válasza persze az volt, hogy igen, van olyan nap, amelyikre egyáltalán nem emlékszik. Ekkor Varga Anikó megállapította, hogy ezek szerint vele többszörösen létesítettek az űrlények intim kapcsolatot.

Szorcsik Kriszta és Jerger Balázs instruálása közben pedig Oleg elmesélte, hogy ő mindig olyan nőkkel találkozik, akik szeretnek játszani a férfiakkal. Krisztától pedig megtudta, hogy ez mindössze azért van, mert minden nő ilyen. Végül megbeszélték, hogy önmagában ezért az információért is érdemes volt Magyarországra jönnie.

Közben Dévai Balázsban egyre nőttek az indulatok, azt a jelenetet próbálva, mikor operaáriát énekel bicikliemelgetős koreográfiával kísérve. Ezt észlelvén Gergye Krisztián felvilágosította, hogy „a koreográfust nem öljük meg az elején, majd csak a végén."

Emlékezetes volt az a pillanat is, amikor a zenészek – Szakál Tamás és Vidák Róbert - valami rettentően melankolikus dallamot improvizáltak, míg a háttérben Seress Zoltán lassított felvételben kiesett a kerekesszékből. Kliségyanús momentum volt, már csak az kellett volna, hogy az eső essen. Ja, de esett. Kint. De lehet, hogy kicsit bent is.

A következő próba a Lovász Gabriella korrepetítor vezette beénekléssel kezdődött. A legemlékezetesebb gyakorlat a „Lali a lila ló elalél" volt, amit igen szórakoztató élmény vizualizálni. Ezen kívül Vologya is jól indította a reggelt, amikor belépett egy „Vodka, connecting people" feliratú pólóban – aminek nem kis jelentősége van a darab perspektívájában.

Beéneklés után Szakál Tamás (aki ez alkalommal átvette a Presznyakov-fivérek által foganatosított „baseball sapkában dolgozom"-designt) tanította be a dalokat a színészeknek.

A dalok próbái lendületesek voltak, és pontossá vált a zenei hatás. A színészek ezeknek a mondhatni mainstream daloknak valódi nyers erőt kölcsönöztek. Szinte olyan volt, mintha egy szeánszot leshetnék meg közvetlen közelről, aminek nem vagyok résztvevője, mégis megérint az ereje. Ehhez persze hozzájárult Szakál Tamás heves instruálása, és Lamm Dávid letisztult, határozott gitár kísérete, ami felépítette a dal ívét és dinamikáját.

Most már kezd feléledni a közösségi értelemben vett alkotás. Már egész jelenetet láthattam zenével és koreográfiával együtt. Ez utóbbi nagyon aprólékos, minden részlete egy viszonyt jelez vagy egy mögöttes tartalomra utal.

A próba végén Vologya elmondta, hogy végre ma azt látta, hogy a színészek koncentráltan dolgoznak. Célirányban vagyunk.

Pénzes Stefánia

A fotókat Dobos Csaba készítette!

Érdekes próbafotókat az Európa-Ázsia fb oldalán láthatsz!

Presznyakov fivérek

Európa-Ázsia

utcamusical
Fordította: Kozma András

Anya – Varga Anikó
Férfi Tanú – Jerger Balázs e.h.
Női Tanú – Szabó Emília
Menyasszony – Szorcsik Kriszta
Vőlegény – Seress Zoltán
Férfi szélvédővel a fején, Bölény – Ilyés Róbert
Kínai biciklis, Rendőr – Dévai Balázs
Kaszik – Gados Béla
Elvis I. – Spolarics Andrea
Elvis II. – Kardos Róbert
Elvis III. – Varjú Olga
Félszemű hosztesz – Makra Viktória m.v
Kisfiú - Závada János m.v./Kovács Balázs Olivér m.v.

Koreográfus – Gergye Krisztián m.v.
Díszlet- és jelmeztervező: Barnoff Tamara m.v.
Zene: Szakál Tamás m.v., Pagonyi András m.v.,Fekete János m.v.- beatbox, 
Vidák Róbert /Lamm Dávid m.v. –gitár
Dramaturg – Lőkös Ildikó
Rendezőasszisztens: Pogács Zsuzsa
A rendezők fordító-munkatársa: Kornél Emília Milka
Rendező: Oleg Presznyakov és Vlagyimir Presznyakov

Végre kifogtam egy elemző és egy részpróbát a Presznyakov-fivérek alkotó folyamatából.

Az elemző próba során a színészek újra olvassák a darabot, meg-megállva a problémás részeknél. Először is felvetült a kérdés, hogy milyen magyar szót használunk mi az angol (vagy inkább nemzetközi) „freak" kifejezésére? A színészek részéről több javaslat is érkezett, többek között a „flepnis" – amit Jerger Balázs javasolt, mondván A sötét lovag-ban így fordították magyarra – valamint a félnótás, a hangyás, a dilis vagy a csökött. A vitát végül Seress Zoltán zárta le azzal az ötlettel, hogy tegyük fel facebookon a kérdést, s lelkes követőink biztos találnak rá ezerféle megoldást.

(Aztán végül a délutáni próbán, melyen Kozma András, az Európa-Ázsia műfordítója is részt vett, kiderült, hogy az általa javasolt „rémember" egyúttal szójáték is, mert az Spulni-Elvis szájából, amerikás akcentussal a „remember" angol szót is fölidézi – úgyhogy maradt az ő eredeti verziója...)

Az elemző próba újabb kardinális kérdése, hogy a jelenetek egyikében, amikor a Kaszik szerepét alakító Gados Béla elhagyja a színpadot meghatározatlan időre – olyannyira, hogy az a színészek számára is meglepetésszerű lesz – hogyan kezeljék a szereplők a hirtelen beköszöntött bizonytalan helyzetet? A rendezőpáros ötletét néhányan idegenkedve, mások kíváncsian fogadták. Oleg és Vologya ismét más színházakban történt eseményeket meséltek a csapatnak, hogy ráérezzenek ennek a spontaneitásnak és bizonytalanságnak az ízére.

Hallhattunk például egy történetet egy moszkvai színészről, aki egész egyszerűen szünet után nem jött vissza a második felvonásra. Amikor pedig találkoztak vele, a nagy riadalomtól azt sem tudták, hogyan szóljanak hozzá, végül megkérdezték tőle, hova is ment. Mire azt felelte, hogy billiárdozni. Egy másik anekdota szerint arra is volt példa, hogy egy színész a monológja közben kiszólt a nézőknek, hogy ő mennyire unja ezt az egészet. Elkezdte tépni a haját, látszott rajta, hogy teljesen elveszett. Végül egy néző mentette meg az estét azzal, hogy odaszólt a színésznek: szedje össze magát. Így is lett. A művész visszatért, és végigjátszotta az előadást.

Másik kínos esetet mesélt nekik színésznő-barátjuk arról, amikor egy csókjelenetet forgatott Brad Pitt-tel a Hét év Tibetben című filmben. A hölgy rettentően várta már a nagy pillanatot. Amikor már felvételre készen bent ültek a zárt autóban Braddel, ahol egyébként elviselhetetlen forróság volt, a színész sminkese az utolsó pillanatban még igazított valamit a nagy sztár arcán, majd becsapta a kocsiajtót. Mindketten eszeveszett szellentés szagot kezdtek érezni, de már késő volt menekülni. Csókolózás közben egymás szemében keresték a választ: „te voltál?" Akárhogy is, fölül kellett kerekedniük a körülményeken, és illuziókeltően véghezvinni a jelenetet. Magukban azt gondolták, talán a sminkes volt...

Oleg szerint a színház is egy olyan helyzet, amikor az ember tudata határozza meg az adott pillanatot. Az egész előadást egy cérnaszál tarja, s ha az elszakad, bukik az egész. Olyan ez, élesebben szemléltetve, mint amikor néhány éve egy rendőr elkezdett vaktában lövöldözni egy bevásárlóközpontban. Amikor abbahagyta, megkérdezték tőle, miért csinálta. Kiderült, hogy összeomlott, mert elhagyta a szerelme. Vagy amikor a tanáruk a gimnáziumban mindenkinek kettest adott, mert az asszisztense elfelejtett cukrot tenni a kávéjába. Visszatérve a problémához, a kérdés az, hogyan lehet a kibillent világot visszabillenteni? Mi az a működéséhez szükséges esszenciális apróság, ami ha elillan, összeomlik minden?

A színészek, ráhangolódva a beszélgetés lényegére, saját tapasztalataikat is megosztották egymással. Varga Anikó a Tim Caroll rendezte Hamletet hozta fel példaként, amikor sorsot húztak, ki melyik szerepet kapja az adott estén. Kardos Róbert pedig egy primadonna esetét vázolta fel, aki egy három felvonásos előadáson a második rész végén elindult haza, mert elfelejtette, hogy még vissza van egy felvonás. Neki szerencséje volt; az ő kényes egyensúlyát a portás szavai billentették helyre.

Vologya végül arra jutott, hogy a próbafolyamat során kitalálják, hogy véghezviszik-e egyáltalán ezt a csavart, attól függően, mennyire lesz bevállalós a csapat.

A részpróbán egyre letisztultabban és egyértelműbben mutatkoznak meg a viszonyrendszerek. A Varga Anikó által megszemélyesített Anya karaktere láthatóan egy domináns, a saját közösségét mindenáron megóvó, erős nőt formál, aki a drámaiságon, a kekeckedésen, a hisztérián és az erőszakosságon át minden női praktikát bevetve dolgozik a sikerért és a méltóságért. Mindezt – a színésznő intellektuális rezdülései alapján mondva – úgy teszi, hogy tisztában van az esélytelenséggel. Ezzel együtt azonban, ahogy ezt egy tisztes anya is tenné, a reménytelenséget egy percig sem hagyja érvényesülni, nehogy bárki is kétségbeessen. Mi több, egy ponton azt is megtudjuk, hogy az anya fizikálisan is erősebb, mint a Vőlegény maga.

Miközben a jelenetet már szöveggel próbálják, Gergye Krisztián koreográfus egyengeti és finomítja a szereplők mozgását. Eleinte minden kicsit darabos, szögletes és eltúlzott, majd a pontos instrukcióknak, és mini elemzéseknek köszönhetően egyre természetesebbé válik. Minden szereplő és alkotó fokról fokra egymásra hangolódik, szó követ szót, és láthatóvá válik egy-egy jelenet dinamikus menete. A koreográfia követi a dominanciális viszonyok váltakozását: hol felborítja a teret, hol egyensúlyba hozza. Mindeközben arra is figyelnek, hogy a mozgás ne legyen túlkoreografált és túl direkt; nehogy műanyaggá tegye a párbeszédet.

Már ott tartunk, hogy a színészek a cigiszünetben is azon agyalnak lelkesen, és energikusan gesztikulálva, hogy milyen megoldásokkal lenne a legcélszerűbb dolgozni, hogy az elpróbált verziók közül melyik a legtökéletesebb. És közben eszembe jut Oleg egy mondata, amiről gyakran elfeledkezünk: ezt az egészet azért csináljuk, hogy becsapjuk magunkat és a nézőt, hisz amiről beszélünk, az nem történt meg. És mégis, milyen boldoggá tesz minket, ha jól sikerül az átverés, és elhisszük valamennyien.

Pénzes Stefánia

A fotókat Dobos Csaba készítette!

Érdekes próbafotókat az Európa-Ázsia fb oldalán láthatsz!

Presznyakov fivérek

Európa-Ázsia

utcamusical
Fordította: Kozma András

Anya – Varga Anikó
Férfi Tanú – Jerger Balázs e.h.
Női Tanú – Szabó Emília
Menyasszony – Szorcsik Kriszta
Vőlegény – Seress Zoltán
Férfi szélvédővel a fején – Ilyés Róbert
Kínai biciklis, Rendőr – Dévai Balázs
Bölény – Pásztor Tibor
Kaszik – Gados Béla
Elvis I. – Spolarics Andrea
Elvis II. – Kardos Róbert
Elvis III. – Varjú Olga
Félszemű hosztesz – Makra Viktória m.v
Kisfiú - Závada János m.v.

Koreográfus – Gergye Krisztián m.v.
Díszlet- és jelmeztervező: Barnoff Tamara m.v.
Zene: Szakál Tamás m.v., Pagonyi András m.v.,Fekete János m.v.- beatbox,
Vidák Róbert /Lamm Dávid m.v. –gitár
Dramaturg – Lőkös Ildikó
Rendezőasszisztens: Pogács Zsuzsa
A rendezők fordító-munkatársa: Kornél Emília Milka
Rendező: Oleg Presznyakov és Vlagyimir Presznyakov

Már bent ülök a Cseh Tamás teremben, mikor lassanként megérkeznek a színészek, a rendezők (mert most kivételesen kettő is van!) és a „műszak": hang-, fény-, ruha-, fodrász- és kellékország – ahogy a színházi körökben hívják. Az olvasópróba elején Seress Zoltán igazgató köszönti a megjelenteket. Bemutatja a rendezőket, akik – mint mondja – világhírűek s nagyon népszerűek, s ennek ellenére – jegyzi meg szellemesen – jó írók s jó rendezők. A fivérek most rendeznek először Budapesten a Bárka Színházban. Vologya baseball-sapkában, Oleg pedig popénekeshez hasonló frizurával.

A Presznyakov-testvérek veszik át a szót, elmondják, mennyire örülnek, hogy itt lehetnek, miközben izgatottak is. Mesélnek a színházi munkájuk kezdetéről, hogy a jekatyerinburgi bölcsészkaron (ez az urali város épp Európa-Ázsia határán fekszik) alapítottak saját színházi társulatot, majd tudományos karrierüket félretéve a színházat választották.

(Ekkor váratlanul befut Barnoff Tamara grúz divattervező, aki már közel tíz éve él Magyarországon, és ezúttal az Európa-Ázsia díszlet- és jelmeztervezője, elnézést kér a késésért, a rendezők pedig folytatják...)
Most már a 2000-ben íródott művük történetéről mesélnek: hol rendezték meg, hányszor, s hogy most is mennyire aktuális. Kifejtik, miféle problémákat vet fel egy kortárs mű színpadra állítása. Gyakran kérdezik a nézőik például, hogy mennyire maradandó érték a kortárs dráma, és hogy megmarad-e vajon a következő generációnak. Számukra, Presznyakovoknak a ma is mítosz, ezért is állítják színre. Mindemellett a most készülő előadásnak a magyar valóságról is kell majd szólnia.
Művük olyan emberekről szól, akik az életükben sok mindent elveszítettek. Az alaphelyzet egy kamu esküvő, melyet a szereplők egy része bandába verődve játsszanak.
A nézők számukra ismerős figurákkal fognak találkozni, akik egyszerre komolyak és komikusak, és akiknek a saját történetük van. Valamennyien határhelyzetben vannak. A jó és a rossz határán, vagy inkább az élet és a halál határán.
A rendezők szeretnének fenntartani egy folyamatos egyensúlyt a komoly és a komikus között, úgy, hogy ez ne billenjen el egyik irányba sem a történet során; harmóniában legyen a kettő egymással.
A színészeknek kezdeti instrukcióként elmondták, hogy az ember ugyan könnyen belekapaszkodik egyféle hangulatba, s igyekszik végig ahhoz tartani magát, de itt nem ez lesz a cél. Azért nem, mert a mai kor embere nem stabil, hanem inkább szilánkjaira hullott, s nincs is kedve összeszedni a darabjait. A rendezőpár célja, hogy bemutassák a mai ember állapotát, a szereplőik monológjai pedig afféle világnak szóló utolsó szavak.
Mindezt kiegészíti majd a zene és tánc is – Szakál Tamás zenéjével, Gergye Krisztián koreográfiájával.
Mivel a történet mindenki földjén játszódik, történetesen országúton, Európa-Ázsia határán – a műfajt utca-musicalnek nevezik.
Megfogalmazzák az előadás alapgondolatát is: mi emberek eleve vesztésre állunk az állammal, saját magunkkal szemben, a vágyainkért folytatott küzdelemben; mégis, ha elmeséljük a történetünket, azt méltósággal és derűvel tesszük.
Zárómondatként Vologya elmondja, hogy a szöveg teljesen másról fog szólni, mint amiről itt egész eddig beszéltek, de nem kell izgulni, mert rendezni azt fogják, amit itt elmondtak. Ezen mindenki nagyon jól szórakozik.
Végül Szakál Tamás berakja a kezdő számot a lejátszóba, aminek köszönhetően jó hangulatban nézegetjük végig a humorral teli díszlet-és jelmezterveket.
Pénzes Stefánia

Oleg Presznyakov – Vlagyimir Presznyakov:
Európa-Ázsia
utca-musical
Fordította: Kozma András

Anya – Varga Anikó
Férfi Tanú – Jerger Balázs e.h.
Női Tanú – Szabó Emília
Menyasszony – Szorcsik Kriszta
Vőlegény – Seress Zoltán
Férfi szélvédővel a fején – Ilyés Róbert
Kínai biciklis, Rendőr – Dévai Balázs
Bölény – Pásztor Tibor
Kaszik – Gados Béla
Elvis I. – Spolarics Andrea
Elvis II. – Kardos Róbert
Elvis III. – Varjú Olga
Egyszemű hosztesz – Makra Viktória m.v.
Kisfiú – Bauer Gergő / Pál Dániel Máté m.v.

Koreográfus – Gergye Krisztián m.v.
Díszlet- és jelmeztervező: Barnoff Tamara m.v.
Zene: Szakál Tamás m.v., Pagonyi András m.v., xxx, yxy,
Dramaturg – Lőkös Ildikó
Rendezőasszisztens: Pogács Zsuzsa
Rendező: Oleg Presznyakov és Vlagyimir Presznyakov